A történet fejezetei
„Mennyi van ebből az olajból?”
Még most is emlékszem erre a kérdésre. Egy plovdivi állatorvos tette fel, amikor másodszor mentem el hozzá. Az első találkozásunkkor elmeséltem neki, min mentem keresztül, és hagytam nála egy keveset a saját CBD-olajamból, a hozzá tartozó teljes dokumentációval együtt.
Számomra ez volt a Cannapopolis történetének egyik legszebb pillanata. Évek munkája, kölcsönök és veszteséggel végződő próbálkozások után végre esélyt láttam arra, hogy továbblépjek.
Addigra előfordult, hogy a számlákra sem volt pénzem. Ott álltam egy terméssel, amelyet évekig nem tudtam eladni. Éppen akkor lettem apa, amikor anyagilag a legrosszabbul álltam. És őrizetbe is vettek. Kétszer.
Ahhoz, hogy elmondjam, miért jelentett nekem olyan sokat az a kérdés, vissza kell mennem a kezdetekhez.
2020: a hiba, amellyel minden elkezdődött
2020 elején őrizetbe vettek, mert marihuánát termesztettem. Illegálisan csináltam. Hibáztam, és ezért én viseltem a felelősséget.
Nyíltan beszélek róla, mert itt kezdődik a Cannapopolis valódi története.
A kihallgatások során hallottam először arról, hogy Bulgáriában is lehet legálisan alacsony THC-tartalmú kannabiszt termeszteni. Igen, jól olvasod. Maguk a rendőrök hívták fel a figyelmemet arra, hogy a tudásomat jó célra, törvényes keretek között is használhatom. Addig ez eszembe sem jutott. Emlékszem, mennyire meglepett ez a lehetőség.
Össze voltam zavarodva. Komoly bajba sodortam magam, és leginkább ahhoz értettem, hogyan kell ezt a növényt termeszteni. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan használhatnám másként mindazt, amit megtanultam. Rendbe akartam hozni az életemet, és létrehozni valamit, amire büszke lehetek. Azt szerettem volna, hogy a tudásom másoknak is hasznára váljon. Egyszerűen azt akartam érezni, hogy van értelme annak, amit ezen a világon csinálok.
Olvasni, kérdezősködni kezdtem, és olyan embereket kerestem, akik el tudják magyarázni a szabályokat. Sosem felejtem el, hogy felhívtam a bolgár mezőgazdasági minisztériumot, és megkértem őket, hogy lépésről lépésre mondják el az egész folyamatot. Egyre jobban érdekelt a kannabisz és a kannabidiol, röviden CBD. Abból, hogy kiutat kerestem, lassan konkrét terv lett: meg akartam érteni, milyen engedélyek kellenek a termesztéshez, és hogyan építhetnék erre vállalkozást.
Az engedély megszerzése újabb akadálynak bizonyult. A családom és a hozzám közel állók mindig feltétel nélkül támogattak. Apám ekkor egy egészen konkrét dologban is segített. Büntetlen előéletű volt, és vállalta, hogy segít az engedélykérelemben.
Amikor kiadták az engedélyt, munkához láttam.
Akik mellettem maradtak
Amikor a Cannapopolisról mesélek, mindig megemlítem a családomat. A támogatásuk hatalmas része ennek a történetnek, és szeretném elmondani, mit jelentett ez valójában.
Ők adtak bátorságot ahhoz, hogy megpróbáljam rendbe tenni az életemet. A feleségem végig mellettem állt. A szüleim hittek abban, hogy a munkámmal valami értelmeset tudok létrehozni, akkor is, amikor még semmilyen eredményt nem tudtam felmutatni.
Alacsony, 0,2% alatti THC-tartalmú kannabiszt termesztettem. A földeken én irányítottam a munkát. Ha segítségre volt szükségem, embereket fogadtam fel, és együtt gondoztuk a növényeket. A termésért és a döntésekért azonban én feleltem.
Akkor azt hittem, hogy ha jó termést sikerül elérnem, vevőt is találok rá. Három nagyon nehéz év kellett ahhoz, hogy megértsem, mennyi minden hiányzott ebből az elképzelésből. Egyet mondhatok: ezt az utat végig kellett járnom.
Volt termésem. Vevőm nem. Éveken át.
Az első év tájékozódással, papírmunkával és előkészületekkel telt. Engedélyre, földre és pénzre volt szükségem. Ezután két egymást követő évben termesztettem. Sem az első, sem a második termésnek nem találtam vevőt. A következő évben már nem termesztettem, de tovább kerestem a kiutat. Mindig ugyanaz a kérdés járt a fejemben: mit kezdjek azzal, amit megtermeltem, és miért ilyen nehéz elszállítani, feldolgoztatni és eladni?
Minden pénzemet beletettem. Kölcsönkértem olyan emberektől, akik ismertek és bíztak bennem. Több tonna szárított növényi anyagom volt, és elképesztő mennyiségű munka állt mögöttem. Mégsem tudtam eladni a termést, és visszakeresni azt, amit belefektettem. Így teltek a 2020 és 2023 közötti évek: előkészületekkel, termesztéssel és kiútkereséssel.
Egy ilyen vállalkozáshoz jóval több kellett annál, hogy értek a termesztéshez. Meg kellett ismernem a szállítás, a feldolgozás és a dokumentáció követelményeit, megfelelő partnereket kellett találnom, és el kellett jutnom a vevőkhöz. Minden újabb lépés több időt igényelt, és ami még nehezebb volt, több pénzt.
Közben olyan emberekkel is találkoztam, akik segítséget ígértek, aztán félrevezettek vagy átvertek.
Másodállást kellett vállalnom, hogy ki tudjam fizetni a számlákat, és el tudjam tartani a családomat. Közben persze tovább kerestem a megoldást a termés és a vállalkozás számára, amelybe addigra annyit beletettem. Annyit, hogy a feladás számomra egyszerűen nem volt lehetőség.
Éppen az egyik legnehezebb időszakban született meg a kislányom.
Apává válni óriási öröm. Nálunk ez sok aggodalommal is együtt járt. Pont akkor nem volt pénzünk, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá. Ez már az egész családomra nehezedett, és ennek mindennap tudatában voltam.
A feleségem továbbra is támogatott. Én továbbra is kerestem a kiutat. Amikor ma elmesélem ezt a történetet, fontosnak tartom, hogy ne felejtsem el, mennyi mindent viseltek el azok is, akik mellettem álltak.
Ezekben az években a tanulást sem hagytam abba. Elvégeztem a floridai, kannabiszszakmai képzéseket kínáló Learn Sativa képzését, és kerestem, hogyan alkalmazhatnám a tanultakat a gyakorlatban. Időt és pénzt fektetsz bele, próbálkozol, hibázol, és lassan rájössz, mennyi mindent kell még megtanulnod.
Újabb veszteség az olajhoz vezető úton
Lassan arra jutottam, hogy meg kell találnom a módját annak, hogy a termésemből olaj készüljön. Ebben láttam a lehetőséget arra, hogy olyan kész terméket hozzak létre, amely mögé oda tudok állni, és végre elkezdhessem az értékesítést.
Ahhoz, hogy a termésemet CBD-olajjá dolgoztassam fel, Bulgárián kívül kellett partnert találnom. Elkezdtem utánajárni a lehetőségeknek a szomszédos országokban.
Az első próbálkozásom Romániához kötődött. Ekkor ismét őrizetbe vettek, mert felmerült a gyanú, hogy a rakomány marihuána. Lefoglalták a furgont és a benne szállított termést.
A rakomány vizsgálata után elengedtek. Sajnos a furgon és a termés nélkül indultam haza. Ezeket az ügyben bizonyítékként továbbra is visszatartották.
Nehéz elmondanom, mit éreztem. A következő lépéshez kerestem megoldást, és megint hatalmas veszteséggel mentem haza. Mindez több évnyi erőfeszítés és anyagi nehézség után történt.
A szüleim ekkor már azon gondolkodtak, nem ment-e el az eszem, hogy még mindig ezt az ötletet hajszolom. Ma már mosolyogva tudom ezt mondani, de megértem, miért aggódtak. Kívülről valószínűleg nagyon nehéz volt látni, hová vezet mindez.
Néha nekem is szerencsejátéknak tűnt az egész: pénzt kérsz kölcsön, beleteszed abban a reményben, hogy most sikerül, aztán elveszíted. Majd újra. És újra.
Bár tudtam, mennyire súlyos a helyzet, valahogy mégsem létezett számomra az a lehetőség, hogy feladjam. Így mindennek ellenére tovább kerestem a céget, amely feldolgozhatná a termésemet.
Görögország: az utolsó próbálkozás, amelyre még futotta
Találtam egy céget Görögországban, amely pontosan ilyen kivonással foglalkozott.
Ez volt az utolsó lehetőség, amelyet még megengedhettem magamnak. Nem volt pénzem egy újabb próbálkozásra. Megint kölcsönt kellett kérnem egy barátomtól, és mindazok után, ami történt, valakinek ismét bíznia kellett bennem.
Úgy döntött, segít.
Előkészítettem egy körülbelül száz kilogrammos tételt a szárított növényi anyagból, és elindultam Görögországba. Ezúttal gond nélkül átjutottam a határon, és megérkeztem a céghez. Átvették az alapanyagot feldolgozásra.
Emlékszem, mennyire meglepett, hogy minden ilyen egyszerűen ment. Annyi akadály után végre olyan emberekhez jutottam el, akik el tudták végezni azt, amit kerestem. Akkor, talán életemben először, féltem örülni.
Ennyi év után, amikor végre megvolt a kivont olaj, igazán boldog voltam. Végre láttam a következő nagy lépés eredményét. Az általam gondozott kannabisznövények virágzatát feldolgozták, és lett egy kannabidiolban gazdag olajam, amelyben nagyon hittem.
Persze még rengeteg munka várt rám: dokumentumok, a termék piacra kerülésének előkészítése és újabb kiadások. Vevőket is kellett találnom. De ezúttal legalább volt mit megmutatnom nekik.
„Mennyi van ebből az olajból?”
Miközben vevőket kerestem, találkoztam valakivel, aki azt tanácsolta, keressek fel állatorvosi rendelőket, és beszéljek az ott dolgozó orvosokkal.
Megfogadtam a tanácsát. Elmentem egy nagy állatorvosi klinikára a városomban, Plovdivban. Elmeséltem az egyik orvosnak, hogyan kezdtem, min mentem keresztül, és mit sikerült előállítanom. Ajándékba hagytam nála egy kis olajat.
A következő látogatásomkor hangzott el a kérdés, amellyel ezt a történetet kezdtem:
„Mennyi van ebből az olajból?”
Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Annyi idő után, amelyet azzal töltöttem, hogy elmagyarázzam az ötletemet, és utat találjak neki, valaki konkrétan érdeklődött a termékem iránt.
Ez a találkozás irányt adott. Más városokban is felkerestem állatorvosokat. Lassan kapcsolatokat építettem, és vevőket találtam. Később gyógyszertáraknak, klinikáknak, üzleteknek és más vállalkozásoknak is bemutattam a munkámat.
Lépésről lépésre haladtam. Sajátos termékről van szó. Elmentem, bemutatkoztam, meséltem, válaszoltam a kérdésekre. Tanultam az értékesítést és azt, hogyan építsek kapcsolatokat az emberekkel. Minden újabb lehetőség mögött újabb munka állt.
Így kezdte megtalálni a helyét a Cannapopolis.
Hol tartok ma, és miért folytatom?
Ma már Európa-szerte dolgozom ügyfelekkel, és merem állítani, hogy versenyképesek vagyunk a CBD-termékek piacán. A célom, hogy a cég világszerte jelen legyen. És ezt el fogom érni. Kis kiszerelésben és üzleti partnerek számára nagyobb mennyiségben is kínálok CBD-olajat. Tovább építem a Cannapopolist, és tanulom, hogyan csinálhatnám még jobban.
Büszke vagyok az eddig megtett útra. Tudom, honnan indultam, és hány ember segített eljutni idáig. Mérhetetlenül hálás vagyok nekik.
Számomra a minőség személyes felelősség, mert tudom, mennyi munka van az alapanyag mögött. Ezt a hozzáállást szeretném megőrizni minden következő lépésben: ismerni a termékemet, őszintén tájékoztatni róla, és tisztességesen bánni azokkal, akik megbíznak bennem.
Az első hibám az életem része marad. Utána viszont dönthettem arról, hogyan folytatom. Évekbe telt, sokba került, és olyan embereket is érintett, akiket szeretek. Hálás vagyok, hogy mellettem maradtak, amíg próbáltam megtalálni az utamat.
Megérte? Nekem igen.
A Cannapopolis története folytatódik. Én pedig tovább dolgozom rajta.
Köszönöm, hogy időt szántál arra, hogy megismerd az embert a név mögött. Ha megérintett a történetem, arra kérlek, oszd meg egy barátoddal. Hiszem, hogy más is találhat benne valamit, amit a saját útján magával vihet. Ha pedig szeretnél mondani valamit, vagy kérdeznél az idáig vezető útról, írj nekem. Örömmel válaszolok.
És ha egyszer kannabidiolt (CBD-t) tartalmazó olajra lenne szükséged, azt hiszem, tudok segíteni.
Köszönöm, hogy hozzászóltál.
Hozzászólások
Hozzászólások betöltése…